Az Ikon festése

“Az ikonok mozdulatlanok és nem változnak, csak a belső feszültségük nő vagy csökken az idő múlásával.”

/ Pilinszky János /

Az ikon többjelentésű: kép, képmás, látomás, hasonmás, gondolati kép … Az ikon áll a mű külső anyagi és belső gondolati képből. Az ikonok nem esztétikai értelemben vett szépségük által szépek, Krisztus ikonja nem azért szép, mert rajta egy szép férfi arc van megfestve ragyogó színekkel, hanem azért, mert a Fény Fiát jeleníti meg. Az ikon nem egyszerűen szent ábrázolás, több annál, az Isteni kegyelem jelenlétének a helye az imádkozó előtt. Nézem az ikont és azt mondom magamban, itt van Ő maga. A kép segítségével kapcsolatot létesít a földi és a transzcendens között. Az ikon rendelkezik az archetípus erejével, ezért csodatévő erőt tulajdonítanak neki, segítséget kér és kap tőle az ember. A nézőben az érzelmek széles skáláját (sajnálat, együttérzés, szeretet, megbocsátás, stb.) hívja elő. Innen az ikon egyetemes megtisztító erkölcsi funkciója.

Csak akkor érthetjük meg az ikonokat, ha nem várunk tőlük semmi olyat, amivel soha nem is rendelkeztek. Az ikon elmélyedő nyugalma a transzcendens világ megismerését, átélését kívánta szolgálni.

A hagyományos technika gondosan válogatott anyagokkal dolgozik, mint például: a fa (a növényvilágot képviseli) az enyv (állatvilág) a kréta és festékek (ásványok világa). Ily módon az egész teremtett megjelenik az ikonokon.

Méltóságteljes szenteket látunk, ragyogó hátér előtt.

Az alakok ábrázolásánál nincs helye a realizmusnak, a fontos, az idea, a metafizikai lényeg megjelenítése volt. Nagy szemű, minden érzékiségtől megfosztott átszellemült arcok és szinte absztrakt redőzésű drapériákba öltöztetett testek emelkednek az időtlen örökkévalóságot képviselő arany háttér előtt.

Az ikon segítségével tudott a hívő elszakadni a hétköznapi életétől, tudta lelkét felemelni az Isten szemléléséhez. A fordított perspektívának ugyancsak az volt a célja, hogy bevonja a szemlélőt a képbe.

Ahogy a Megváltás az embert szólítja meg, úgy az ikon is hozzánk szól. Bár az ikon képi világa három dimenziót jelenít meg, a harmadik dimenzió kiterjed a kép előterére. Így az ikont szemlélő személy és a képen ábrázolt alak(ok) egy közös térben egyesülnek.

„Az ikonban valami valóságosan jelen van az ábrázolt személy erejéből, világunkra kihatva, az imákat és a vallásos tiszteletet az ábrázoltnak továbbítva, akit az tulajdonképpen illet. Az ikon Isten megismerésének egyik eszköze, a vele való kapcsolatteremtés egyik útja.” (Philomena Mesenink: Istenszülő ikonok Vlagyimirtől Máriapócsig)