Isaszegen születtem, tanult mesterségem az asztalosság.
Bár már nem a szakmámban dolgozom. Az ikonfestéssel a ’90-es évek közepén, egy belső hang késztetésére kezdtem el foglalkozni. Kezdetben autodidakta módon tanultam az ikonok készítésének módját (írását). 2007-től Jószai Sándor vett szárnyai alá és vezetett be az ikonfestés rejtelmeibe.
Minden művész egy bizonyos hagyomány szerint alkot, ahogy Jószai Sándor is, de kialakított egy egyedi technikát amit átadott nekem és én is használok.
Az ikonoknak nemcsak lehet, de kötelező is újnak lennie, (hiszen épp ezért különböztetünk meg különböző korszakból származó ikonokat, mert az a maguk idejében a korábbiakhoz képest szintén újak voltak) ám az új ikonoknak is ugyanazt az igazságot, és Isteni kisugárzást kell kifejeznie.
Én magyarnak születtem, de magyar lelkem mindíg közel állt a régi bizánci művészethez, valamint a régi magyar népművészethez. Ezek a művészetek mindíg szent remegésre indították a lelkemet, mert olyan mélységes spiritualitást éreztem bennük.
Ez a művészet számomra a hagyomány. Ezt az utat a gondviselés jelölte ki számomra, hogy teljesítsem küldetésemet.
Az idők folyamán több egyéni és csoportos kiállításom volt a <i>Szent Lukács Ikonfestő Baráti Kör</i>rel.
Ikonjaim megtalálhatók magángyűjteményekben magyarországon és külföldön, és Isaszeg két pontján. (Képesfa, Szlovák kápolna)
Sokat köszönhetek mesteremnek, Jószai Sándornak.